A rideg, fagyos, élelemben szűk téli hónapok óriási próbatételt jelentenek az éjjel-nappal kint fagyoskodó madarak számára. Éppen ezért igazán becsülendő, hogy mindezek ellenére néhány madárfaj mégis nálunk vészeli át ezen időszakot, és nem repül el a messzi délre, mint sok más társuk. Segítsük hát őket, s jótettünk helyébe jót várhatunk!

Ezek a kis repülő jótevők hálás segítőink a kártevők elleni küzdelemben. Rovarevő fajtáik a gyümölcsfáinkat megtámadó élősködők elpusztításában lehetnek nagy segítségünkre, magevő társaik pedig a számunkra gyomnak számító növényeket erőszeretettel távolítják el kertünkből.

 

A rigók a csigák elleni véget nem érő harcban állnak mellettünk, a cinegék és a verebek pedig óránként akár ötször-hatszor is megetetik fiókáikat a kártékony hernyókkal, levéltetvekkel, és rengeteg egyéb, növényeinkre nézve kártékony rovarral.
Mindemellett a télen sokszor fakó, komor hangulatú kertünkbe kedvességet, életet hoznak a vidáman csivitelő, sárga, piros, zöld, kék színben pompázó cinkék, zöldikék, őszapók, meggyvágók. Gyermekeink csillogó szemekkel, örömkiáltásokkal kísérve nézik őket az ablakból, és a mi szívünkbe is melegséget hoznak a hideg téli reggeleken.

 

Hogyan lehet kertünk igazi madárparadicsom?

      1. Helyezzünk ki madáretetőt a kertünkbe, és a megfelelő időszakban rendszeresen töltsük fel megfelelő élelemmel!
      2. Helyezzünk ki odúkat a fákra! B odúval a széncinegét, kék cinegét, barátcinegét, mezei verebet, házi verebet telepíthetjük be kertünkbe. D odú kihelyezésével a seregélyt, C odú felszerelésével az eresz alá, a terasz és tornác tetejéhez a házi rozsdafarkút, kerti rozsdafarkút, barázdabillegetőt köszönthetjük majd új lakóként.
      3. Kerti itatóval, tavacskával a víz utánpótlásában segíthetjük kis barátainkat. Az itatóban mindig legyen friss víz! Télen naponta egyszer a jég eltávolítása után hideg csapvízzel töltsük fel az itatót! Nyáron vidáman fürdőző madarakat is láthatunk az itatókban.
      4. Ültessünk búvó- és fészkelőhelyet, táplálékot nyújtó növényzetet! Egyes cserjék termései finom csemegét jelentenek kis segítőink számára. Az orgona, fagyal, gyöngyvessző, nyári orgona bokrok, vagy a sövények, és egynyári virágok ültetésével a kertünk egyúttal lepke- és rovarbaráttá is válik.

A téli madáretetés

A madáretetést a téli fagyok beállta után kell elkezdeni. Ez általában november végét, december elejét jelenti. Hidegebb napokon, nagy hó esetén adhatunk egy kicsit több eleséget a megszokottnál. Ilyenkor még több élelemre van szükségük. Fontos tudnunk, hogy a madaraknak szigorú rendszerben telnek a napjaik. Az etetőket egymás után, megszokott időben járják sorra. Ha egy-egy etetőben nem találják a már jól megszokott mennyiségű élelmet, az számukra végzetes is lehet. Megfelelő mennyiségű energiabevitel hiányában kis testüket a -10 celsius fok alatti hidegben nem biztos, hogy fel tudják fűteni, és a kihűlés fenyegeti őket. Tehát nagyon fontos, hogyha elkezdjük etetni kis barátainkat, azt rendszeresen, felelősséggel tegyük! Ellenkező esetben a jó szándékunk a visszájára is fordulhat.

Felmerülhet a kérdés: etethetjük-e egész évben a madarakat?
Semmiképpen sem! Április elején (a költési időszak kezdetén) mindenképpen fejezzük be a kert madarainak etetését! Ennek elsősorban madárvédelmi oka van. Kutatók számos megfigyelést végeztek ez ügyben, és kiderült, hogy – elsősorban – a cinegék hajlamosak az etetőben maradó napraforgóval etetni a fiókáikat, akiknek a szervezete még nincs felkészülve a nagyobb magvakra. Ennél fogva azokat nem tudják megemészteni, és a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladnak, elpusztulnak. Magevő madaraink többsége rovarokkal eteti fiókáit.
Tehát a téli madáretetés valóban a téli időszakra vonatkozik. Vagyis a téli fagyok beállta után kezdjük el, (november vége, december eleje), és a költési időszak kezdetén (április elején) feltétlenül fejezzük be!

Mit tegyünk az etetőbe?
Leggyakoribb és a legkelendőbb eleség számukra a napraforgómag. Ezt a legtöbb madár örömmel fogyasztja. Kaphatók emellett vegyes téli eleségként ismert magkeverékek, amelyben búza, köles, és egyéb szemes termék is található. Ezt leginkább a zöldike, a citromsármány, a csíz, és a pintyek kedvelik. A cinkegombóc nagy rajongója a csuszka, a fakopáncsok, és természetesen a cinegék. Darabolt, félbevágott dióval csalogathatjuk kertünkbe a szajkót, de természetesen a nagy fakopáncs és a cinkék is örömmel csipegetnek belőle. Megfelelő mennyiségű zsiradékra nagy szükségük van ilyenkor a madaraknak. Szalonnát, faggyút akaszthatunk az ágra, azonban figyeljünk, hogy az ne legyen túl sós, mert ezzel fokozott vízfelvételre serkentjük a madarakat. A téli fagyos időben ez pedig sokszor jelent problémát számukra. Reszelt sajtot, túrót, főtt tésztát és zöldséget, főtt tojást, félbevágott almát is kihelyezhetünk a rigók, ökörszemek, vörösbegyek, szajkók számára.

…és mit ne tegyünk az etetőbe?

A kihelyezett eleséget esőtől, hótól védett, fedett helyre tegyük! Nedves, vizes morzsát, kenyérdarabot sose adjunk a madaraknak, mert az a pusztulásokhoz vezethet! Inkább gyakrabban töltsük meg az etetőt friss eleséggel, mint ritkábban nagyobb adagokkal! Romlott ételmaradékot ne hagyjunk az etetőben, és arra is figyeljünk, hogy a cinkegombóc, vagy a faggyú ne legyen avas!

Madárodú kihelyezése:
Hogyan lesz az odúból igazi kis otthon a kertünkben?
Az odúlakó madarakat csak akkor telepíthetjük meg a ház körül, ha megfelelő fészkelő helyet találnak. A kiskertekben nagyon kevés a természetes, illetve harkály által készített odú, azonban mesterséges fészekodúk kihelyezésével pótolhatjuk azokat. Lehetőleg csak természetes anyagokból készült odút vásároljunk! A különböző fajok számára más-más méretű méretűt kell kihelyeznünk. A nálunk kapható odúkba széncinege, seregély, veréb, kék cinege, barát cinege, csuszka, nyaktekercs, illetve örvös légykapó beköltözésére számíthatunk.

szemtanúi lehetünk.

Az odútelepítés alapelvei:

      • Ha többet szeretnénk kihelyezni, maximum 25m²-enként legyen egy odú a kertben.
      • Egymás melletti odúk röpnyílásai ne egymás felé nézzenek, hogy a kirepülő madarak útja ne keresztezze egymást.
      • Praktikus, ha a tető leemelhető vagy felnyitható, de olyan, hogy a szél ne sodorhassa le.
      • Új odúkat legcélszerűbb ősszel kihelyezni a kertbe, hogy mihamarabb felfedezhessék azokat kis barátaink, legkésőbb február végéig.
      • A röpnyílás lehetőleg kelet, vagy délkelet felé nézzen, ágak ne takarják.
      • Fontos, hogy árnyékos, vagy félárnyékos helyen legyen, semmiképp ne a folyamatosan tűző napon.
      • Az odút ősszel és kora tavasszal takarítsuk ki ha azt szeretnénk, hogy kis barátaink be is költözzenek.
      • Az odúba nem kell fészekanyagot, táplálékot tenni, azt jobb szeretik a madarak maguk beszerezni.

Szabad-e nyitogatni az odú tetejét?
Mindenki kíváncsi arra, hogy mi történik az odúban, hány tojás van benne, mekkorát nőttek a fiókák. Bár a kertekben megtelepedő madarak jól tűrik az ember közelségét, szükségtelenül mégse zavarjuk őket! Az odút a fészkelési idő alatt egyszer, legfeljebb kétszer ellenőrizzük! Óvatosan nyissuk föl a tetejét! Amennyiben a madár a tojásokon ül, haladéktalanul vissza kell zárni a tetőt! A tojásokat, fiókákat semmiképp se érintsük meg, ne vegyük ki az odúból! Óvatosan, halkan csodáljuk meg őket, kis gyerekeinknek már a fiókák látványával is nagy örömöt szerezhetünk. Ráadásul szívet melengető látvány lesz, amikor a fiatal fiókákat repülni tanítják a szülők, és mi ennek 4-5 méteres távolságból a szemtanúi lehetünk.

A széncinege fotójáért köszönettel tartozunk: Tbird ulm (Own work) [CC-BY-SA-3.0 (www.creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0) or GFDL (www.gnu.org/copyleft/fdl.html)], via Wikimedia Commons

megveszem_a_boltban

Vissza a főoldalra >>