Leander, vagy babérrózsa – az igénytelen, egész nyáron virágzó csodanövény

Egy-két tévhit a leander gondozásával kapcsolatosan megnehezíti a kerttulajdonosok dolgát, most szeretnénk ezeket eloszlatni.

  • “A lendernek vízben kell állnia.”
    Nem igaz! Sajnos nagyon sok kertészetben is hallottuk már ezt a helytelen tanácsot szakemberektől. A leander valóban nagyon vízigényes növény, de nem szabad folyamatosan vízben állnia!

Miért is? A válasz nagyon egyszerű. Mint minden növény, a leander is a gyökerén keresztül veszi fel a vizet és a tápanyagot. Mivel nem vizinövény, a gyökerei elrohadnak a vízben. Az így elhalt hajszálerek nem tudják ellátni a szerepüket, a növény nem tudja felvenni a tápanyagot, a folyamatos öntözés ellenére az alsó levelei elkezdenek sárgulni, majd egymás után lehullanak. A leander először felkopaszodik, elhullajtja a virágait, majd elpusztul. Semmiképp ne álljon vízben egész nap!

  • “A leander földje éjjel-nappal legyen vizes!”

Szintén nem igaz! Gondoljunk csak bele! A 30-35 fokos kánikulában tegyünk ki a tűző napra egy palack ásványvizet! A víz forró lesz. Ugyanez történik a kaspóban is a leander gyökerével. A túl sok forró vízben a gyökerek szabályosan megfőnek, ami szintén a növény legyengüléséhez, majd pusztulásához vezethet. Ha fekete, vagy sötét cserépben van a növény gyökere, a felforrósodás még fokozottabb.

  • Hogyan öntözzük tehát leanderünket?

A leandert este öntözzük meg, mikor a levegő már kellően lehűlt. Valóban, iyenkor alaposan megöntözhetjük, de csak annyira, hogy 2-3 óra múlva már ne álljon a növény alatt a víz! Ez a vízmennyiség éppen elegendő lesz a növénynek arra, hogy a szükséges tápanyagot is felvegye a vízzel együtt. Figyeljünk oda, hogy reggel már semmiképpen se legyen víz az alátétben!

  • “Nem kell tápozni, mert gyomnövény”

Nem teljesen igaz! Horvátországban a leander gyomnövényként is él, ez igaz. Nyilván nem tápozzák hetente a sövényt az autópályán, és az autóutak szélén. Azonban az ottani leandereken csak pár virágot látunk egyszerre. Ha megelégszünk pár virággal leanderünkön, ne adjunk neki sok tápot, azonban azt a tápanyagot, amit a cserépből elhasznál, mindenképpen pótolnunk kell, hiszen itt egy korlátozott mennyiségű virágfölddel (egy cserépnyi) kell beérnie növényüknek, nem jut több tápanyaghoz a talajból. Vagyis tápozni egy évben minimum kétszer mindenképpen kell – mint minden más dézsában tartott növényünket.

Ha azonban dúsan virágzó, pompás leanderre vágyunk üde zöld levelekkel, akkor biztosítanunk kell számára a szükséges foszfort, káliumot, nitrogént, és az egyéb mikro- és makroelemeket. A medeiterrán szállodákban a szépen virágzó dézsás növények is kapnak tápanyagot, ebben biztosak lehetünk. Csak így lesznek szép virágosak.

A kálium a virágzást segíti elő, a nitrogén és a vas szép zöld leveleket. A kiegyensúlyozott tápanyagellátást leginkább leander táppal tudjuk biztosítani számára. Folyékony, vagy granulátum formában is kaphatóak a leander számára jó minőségű tápanyagok. Az adagolást tartsuk be! Nem kell túladagolni, inkább a rendszerességre törekedjünk!

Én a Leanderdoktort használom, nekem ez vált be a leginkább, mert szerves anyagot is tartalmaz, de a Substral Mediterrán tápjai is látványosan beindítják a virágzást.

  • “Egyre nagyobb cserépbe kell ültetni.”

Nem feltétlenül igaz! Az én kedvenc leanderem itthon már több, mint 14 éves, és egy 45cm átmérőjű műanyag cserében van. 3-4 évente ültetjük át, és gyönyörűen, dúsan virágzik, kb. 160cm magas, dús, és nagyon szép.

Ennél nem is fogom nagyobb cserépbe ültetni, mert nem kell. Amikor átültetjük, a kisebb gyökereket levágom, visszametszem a gyökérzetet, és egyszerűen csak a földjét cserélem új, tápanyagban dús Jóföldre.

Én nem mediterrán virágföldbe ültetem, hanem Guszti bácsi Rózsaföldjébe, mert ennek a legmagasabb a tápanyag tartalma. Ettől virágzik a legszebben. Átültetés utáni nyáron valójában nem is szoktam tápozni, mert ez a föld fél évig ellátja a növényt a szükséges tápanyaggal.

  • “Nagyon magas, ritkás és kopasz lesz.”

Szintén nem feltétlenül igaz! Ősszel minden második ágat vissza szoktam metszeni, mert így minden évben fiatalítok a növényen, de a tavalyi ágakon már nyáron korán kinyílnak a virágok.

Így a leandert nem hagyom túl magasra nőni, épp (nekem) szemmagasságban ontja a szebbnél szebb virágokat, és inkább terebélyes lesz, mint magas. Teljesen stabil, nem szokta felborítani a szél sem, pedig a kertünk elég szeles területen van.

  • “Savanyú földbe kell ültetni.”

Nem igaz! Sőt! Inkább muskátliföldet használjunk, mint rhododendron földet! A leander kimondottan rosszul érzi magát savanyú talajban. Gyakran az import leandereket kötött, kemény, agyagos földben kapjuk. Bár a nagykönyv szerint a citrusfélék a kötött talajt szeretik, hosszú távon mi mégsem nem hagyjuk ezeket a leandereket a kemény agyagos talajban, mert hiába öntözzük, nem tartja meg olyan jól a vizet és nem szellőzik megfelelően a gyökérzet. Ezért mi a Jóföld Rózsaföldjébe ültetjük a leandereket és citrusféléket itthon.

Remélem, sikerült eloszlatni néhány tévhitet a leander ápolásával kapcsolatosan, és megkönnyítettem a kerttulajdonosok otthoni teendőit. Ezeket figyelembe véve a leander egy kimondottan könnyen kezelhető, igen hálás növény. Jóformán elég kitennünk tavasszal a napra, 1-2 naponta esténként meglocsolni, néha megtápozni, és nincs más dolgunk, mint egész nyáron gyönyörködni benne.

6+1 TIPP:
…ha leandert szeretnénk vásárolni: a leanderek gyorsan nőnek, nem kell feltétlenül nagyot beszereznünk. Inkább arra figyeljünk vásárláskor, hogy minél több ága legyen, minthogy minél magasabb legyen a növény!