ANGYALTROMBITA
Az angyaltrombita (Brugmansia) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó Közép- és Dél-Amerikából származik; de látványos virágzata miatt már a 17. században kedvelt dísznövény volt; Magyarországon főleg vidéki kúriákban ültették.
Mintegy 1,5 méter magasra növő cserje, kisebb fa vagy kúszócserje. Egyes fajok évelők, mások egynyáriak. Illatos, nagy, trombita alakú virágai rendszerint elefántcsontszínűek vagy fehérek – szórványosan sárga, rózsaszín és kék virágú fajták is előfordulnak.
Trópusi növény lévén fagyérzékeny (a 4–12 °C-ot már megsínyli), ezért a Kárpát-medencében a szabadban nem telel át. Víz- és tápanyagigényes; a tápanyag utánpótlásáról rendszeresen gondoskodni kell. A közvetlen napfényt általában jól tűri, de félárnyékban tovább (júniustól az első fagyokig) virágzik. Dézsába ültetve meg kell karózni, nehogy a szél letörje a koronáját.
TROMBITAFOLYONDÁR
A trombitafolyondár (Campsis radicans) a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó kúszócserje
Hazája az USA délkeleti része. Edzettsége, dús nyári virágzása miatt nálunk is igen kedvelt. Léggyökereivel 8-10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Levelei párosan átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltan összetettek. Sötét, téglavörös virágai a hajtásvégeken laza fürtszerű virágzatban júniustól szeptemberig nyílnak. Fény-és melegigényes faj, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri. ings.
Fotók: freepik, Wikimedia, Latinkert