A pünkösdi vagy bazsarózsa kedvelt parasztkerti dísznövényünk eredetileg Kínából származik.
Alapvetően hosszú életű, igénytelen növény, de napfényigényes és gyökere terjeszkedő, ezért legalább egy méter sugarú körben ne ültessünk semmit.
Nagy, és termetes virágai miatt a bokrot virágzáskor kötözzük, vagy támasztékot álítsunk mellé.
Két-három hétig is virágozhat, vágott virágként is termeszthető.
Vízigényes, virágzáskor érdemes rendszeresen locsolni, de a pangó vizet nem tűri
Az ültetett tövet érdemes békén hagyni és sok évig ugyanazon a helyen tartani, mert nem kedveli az átültetéseket, ilyenkor nem is virágzik. Az új ültetésnek akár 3 évre is szüksége lehet, hogy virágozzék, de utána 50 évig is elélhet.
Az ókori görögök és rómaiak vadon termő fontos gyógynövényként ismerték.
Kerti termesztése a középkorban kezdődött, hazánkban a 16. sz.-ból említik először a források.
A bazsarózsa név délszláv eredetű.
A pünkösdi rózsa neve valószínűleg a reneszánszban a pogány római rózsaünnepek emlékeként támadt fel, hozzánk csak a múlt században került, feltehetően német közvetítéssel (pfingstenrose)
