Az orchideák léggyökerei szolgálnak a tápanyag felvételére, melyet a mindennap lehulló csapadékból és a levegőből vesznek magukhoz.

Az orchideák egy része eredetileg a trópusi erdők lakói, ahol a fák ágain él, léggyökereket fejlesztve kapaszkodik meg. Ezek a gyökerek szolgálnak a tápanyag felvételére, melyet a mindennap lehulló csapadékból és a levegőből veszi magához, sőt még fotoszintetizálnak is, mellyel még jobban ellátják a növényt tápanyaggal.

Miért olyan kedvelt különlegesség hazánkban is?

  • mert igen jól alkalmazkodott a mesterséges körülményekhez.
  • mert ápolása igazából igen egyszerű.
  • mert virágaiban akár 4-6 hónapon keresztül is gyönyörködhetünk.

Az orchidea félék családja igen színes és soktagú. Leginkább a trópusi vidékeken élnek. A természetben nagyjából harmincezer orchideafaj él. Hazánkban is fellelhető többféle őshonos orchideafaj, mint az ujjaskosbor, madársisak vagy az avarvirág. A kosborok közül néhánnyal itt a Budai hegyekben is találkozhatunk. Az orchideák családjába tartozik a fűszerként jól ismert vanília is.
Az orchideák dísznövényként való elterjedése egészen az ókori Kínáig vezethető vissza, ahol a tisztaság és a szerénység szimbóluma ként jelent meg. Termesztésük nem a mai kor vívmánya, már a XIX. században termesztettek orchideákat. Főként vágott virágként terjedtek el, később kezdett cserepes növényként is elterjedni.

Manapság virágüzletekben, kertészetekben sokféle orchidea kapható, mégis a legkedveltebb a lepkeorchidea, latin nevén Phalaenopsis. A kereskedelemben megtalálhatók például a Cattleya, Dendrobium, Cymbidium fajok is. A lepkeorchidea természetben való elterjedése egészen Indiától Nyugat-Ausztráliáig jellemző. Új-Guineában, vagy a Fülöp-szigeteken úgy nő, mint nálunk a pitypang.

Sokan megrettennek, ha orchideát kapnak ajándékba, vagy azért nem tartanak otthon e szép növényekből, mert az a nézet terjedt el, hogy kényes növényről van szó. Pedig nem is kényes! Ápolásával kapcsolatban sokféle házi praktika látott napvilágot. Mégis van néhány egyszerű alapszabály.

Lássuk a legfontosabbakat!

Hol érzi jól magát orchideánk?

A kertészek nemesítő munkájának köszönhetően ezek az orchideák egyre jobban alkalmazkodnak az európai időjáráshoz, a lakás körülményeihez. A lepke orchidea legoptimálisabb hőmérsékleti igénye: télen: 18-23°C, nyáron: 18-27 °C.
Ennél alacsonyabb hőmérsékleten, 10-15 °C a növekedése leáll, és az épp fejlődésben levő bimbók lehullnak. A melegebb és szárazabb körülmények között túl sokat kell párologtatnia a növénynek, mely elveszi az erejét és védekezés képen szintén leáll a növekedése.
A lepkeorchidea igényes a levegő páratartalmára, szerencsére a lakásokban az év nagy részében hozzávetőlegesen az 50-60%-os páratartalom jellemző, mely tökéletesen megfelel lepkeorchideánk számára, míg a többi fajok közül leginkább a magasabb, 70-80%-os páratartalom az ideális. Épp ezért ezt a növényt könnyen nevelhetjük otthonunkban is.
A nyári nagy meleg elkerülhetetlen a mi klímánkon. Ha nyáron kitesszük a kertbe a növényeinket, akkor naptól védett, árnyékos helyet keressünk számára, mert a nyári kánikulában a napon levelei könnyen megéghetnek és el is pusztulhat. A lakásban tartott orchideát úgy érdemes elhelyezni, hogy télen a legvilágosabb ablakhoz közel legyen, nyáron, pedig a tűző naptól kissé távolabb, úgy 1 méterre az ablaktól, vagy egy kissé árnyékoljuk az ablakot. Figyelni kell a hőmérsékletre is, mert az ablakban is lehet olyan meleg, hogy a növény rosszul érzi magát.

Öntözés:
Milyen gyakran öntözzük?

Általában a heti egyszeri öntözés elegendő számára. Ne álljon vízben, mert gyökerei megfulladnak, és elpusztul a szép orchideánk. A legjobb, ha átfolyatunk a cserepén egy két deciliter tápoldatos vizet. Ez kellőképpen megnedvesíti a közeget, mely ezután párás környezetet biztosít a gyökereknek. A legjobb, ha azt látjuk, hogy az átlátszó cserép oldalán helyenként páracseppek képződnek. ermetezgetni is érdemes, de csak annyira, hogy ne álljon a levelin víz, mert rothadásos betegségségek üthetik fel fejüket.

Milyen vízzel öntözzünk?

Legjobb az esővíz, vagy a szénsavmentes ásványvíz. Mivel sok vizet nem ’iszik’ egy orchidea, így 1 liter ásványvíz akár több hónapra is elegendő lehet. Léteznek már orchideák számára kifejlesztett kaspók is. Ezek lényege, hogy a kaspó alján van egy perem, mely nem engedi a cserepet teljesen a kaspó aljára, így a felesleges víz kifolyhat és egy kevés maradhat is a kaspó aljában (max. 0,5 cm). Ez a kevés víz megfelelő páratartalmat biztosít a növényünk gyökereinek. Léteznek hidrokultúrás kapók is, melyek még inkább megkönnyítik az ápolást. Egy speciális víztartályból, annyi vizet vesz fel a növény, melyre éppen szüksége van. A víz fogyását pedig egy kis egyszerű szerkezet jelzi, így nagyon könnyen tudjuk kontrolálni az öntözést. A legjobb, hogy az öntözéssel együtt a tápanyagutánpótlás is megoldható. Nem utolsó sorban a növények nagy része jobban is érzi magát hidrokultúrás kaspóban.

Tápanyagigénye:

Ha azt szeretnénk, hogy orchideánk sokáig éljen, akkor mindenképpen foglalkozni kell a tápanyag pótlásával. Az ochideaföld ugyanis igen kevés tápanyagot tartalmaz, melyet a növény gyorsan felemészt, vagy egyáltalán nincs benne semmi tápláló. Saját erejéből, pedig egy két évig tudja fenntartani magát, ezután kimerül és elpusztul. A tápozást a virágzáshoz kell igazítani. A bimbók megjelenésétől hetente, elvirágzástól az újabb bimbók megjelenéséig pedig bőven elegendő kéthetente. Az orchideák legtöbbször télen virágoznak, nyáron pedig a vegetatív részeket, azaz a levelek és a gyökereket fejlesztik.
Mindenképpen orchideák számára kifejlesztett tápanyagot adjuk, mert ezekben találhatók a számukra szükséges tápelemek megfelelő formátumban. Mint minden táp, az orchidea tápok is kaphatók szilárd és folyékony formában. Mindegy, hogy melyik formátumot alkalmazzuk.
Átültetés után, csak kb. 3 hét elteltével kezdjük meg a tápanyag-utánpótlást, mert az ültetés által bekövetkezett sebeket megégetik a tápok és a növény pusztulásához vezet.

megveszem2_v05e

Talaj, amiben szépen fejlõdik:

Mivel epifita, azaz fán lakó orchideáról van szó, valódi talajra nincsen szüksége. A sima virágföldben gyökerei szinte azonnal megfulladnak és elrohadnak. Az orchideánknak vásároljunk számukra kifejlesztett keveréket. Ezek alapja fenyőkéreg, kókuszrost, savanyú kémhatású tőzegmoha, perlit és némi komposzt. Ha átültetésre kerül a sor, akkor csak egy két mérettel nagyobb cserepet válasszunk, mert különben azzal foglalkozik, hogy mihamarabb beszője a közeget gyökereivel. Sokszor látunk olyan orchideatövet, melynek cserépben szinte már csak a gyökerek vannak. Ekkor már érdemes átültetni, de aggodalomra semmi ok, ettől még nem érzi magát olyan rosszul. Sokan nem tudják, hogy az orchideák gyökerei együtt élnek bizonyos gombákkal, melyekkel segítik egymás életét. Ezt hívják szimbiózisnak. Ezért, talán nem az átültetés a megfelelő kifejezés, hanem a pótlás, ugyanis, azzal a közeggel kell áthelyezni az új cserépbe a növényt, amiben eddig élt, így a szimbióta gombákat is áttelepítjük az új cserépbe. Mikor kivesszük a növényt a régi cserépből, vágjuk le a sérült, elhalt, és beteg gyökereket, ezután kezdjük meg az átültetést. Átültetéskor vigyázzunk a gyökerekre! Ahogy áthelyezzük a tövet az új cserépbe, az új közeget rázogatással segítsük a gyökerek közé így nyomkodással nem törjük össze a gyökereket.

megveszem2_v05e

Fontos-e az átlátszó cserép?

Inkább praktikus. A növény gyökere képes fotoszintetizálni és a cserépen átjutó fényt tudja hasznosítani, illetve ellenőrizni tudjuk a gyökerek állapotát. Ha nem kapunk ilyen cserepet, vagy nem illene a környezetbe nyugodtan, ültessük sima agyag vagy műanyag cserépbe. A növény léggyökereit kifelé növeszti majd a fény felé, semmiképpen ne vágjuk le a cserépből kószán kinövő léggyökereket!

A lepkeorchidea növekedésérõl.

Fán lakó életmódja által gyökerei kapaszkodó gyökerek is, nem csak a tápanyagfelvételt szolgálják. Ezeket a gyökereket nem szabad levágni cserépben tartott orchidea esetében sem. Igen rövid ízközei által levelei tőlevélrózsát alkotnak. Minden levél tövéből képes virágszárat fejleszteni. A virágszárak elfásodnak és akár 30 darab virágot is képesek hozni. Ha elvirágzott, a virágszárat vágjuk vissza, 3-4 ízközt hagyva, így utóvirágzásra serkenthetjük. Utóvirágzáskor hozott virágok kisebbek, de ugyanolyan szépek. A Phalaenopsisok nálunk télen virágoznak, nyáron inkább leveleket fejlesztenek. Ennek oka az, hogy a trópusi őserdőhöz hasonlóan a nappali meleg és az éjszakai lehűlés kedvezően befolyásolja a növény életfolyamatait, vagyis a lehűlés következtében szabadulnak fel azok a hormonok, melyek a virágzást hozzák létre.

Károsítók:

Nem csak az orcideák, de a legtöbb dézsás és szobanövény számára a tél a legnehezebb időszak. Ilyenkor kevés a fény, a fűtés miatt száraz a levegő, vagy túl hideg van, vagy túl meleg, hideg huzatot is kaphatnak. Ezek mellett szépen legyengülnek, és könnyen megbetegszenek. Gombás betegségek közül a levél feketefoltosodása a legveszélyesebb. Legtöbbször körkörös foltok jelennek meg, melyek elvizenyősödnek és elrohasztják a levelet. Gombaölőszerek esetében csak permetezéssel tudunk védekezni. Meghatározott gombaölőszeres permetezéssel meggyógyíthatjuk növényünket. Rovarok közül legáltalánosabb a gyapjas- és pajzstetvek, a takácsatkák fertőzése. Rovarok elleni védekezésben már könnyebb dolgunk van. Lehet permetezni, már vannak olyan táprúdak, melyek felszívódó rovarölő anyagot is tartalmaznak. A szoba- vagy teleltetett növényeken, így az orchideán is a rovarkárosítók megjelenése általában a téli időszak elején, közepén kezdődik. Ekkor találkozhatunk a gyapjas tetűvel, mely kis vattaszerű pamacsokat képez a növényen, először a levelek tövén, majd szépen terjed a virágszár felé is. Viszonylag könnyű ellene védekezni. Olajos és kontaktszerek hatékonyan pusztíthatjuk őket.

A pajzstű már makacsabb állatka. Barna púpocskaként a levélfonákon kezd tenyészni, ahol nehezen vesszük észre, majd a virágszárra terjed. Onnan ismerhetjük fel, hogy ragacsos lesz tőle a növény, sőt, alatta az ablakpárkány is. Ellene leghatásosabban felszívódó rovarölő szer alkalmazható, mert a pajzsa megvédi a kontakt szerektől. Kitartó gondoskodással, olajos permetszerekkel is kipusztíthatjuk a pajzstetveket.
Takácsatkák megjelenését általában úgy ismerhetjük meg, hogy a levélen mindenütt tűszúrásnyi szívogatások jelennek meg és a levél szürkés-ezüstössé válik. Másik, könnyebben észrevehető jele, hogy az atkák nagyon finom pókhálót képeznek, amelyeket vízzel való permetezésnél könnyen megláthatjuk, ahogyan a páracseppek megállnak a hálón. Az atka még a tű helyénél is kisebb pókszabású állat, ezért csak akkor vesszük észre, mikor már igen sokan vannak. Védekezni ellenük csak és kizárólag atkaölő szerrel érdemes.

Házi praktikák közül sokan alkalmazzák a jól bevált zuhanyzást, törölgetéses módszert. Ez igen hatásos tud lenni, mégis sokan tapasztalják, hogy a rovarok hamar, akár pár nap múlva ismét elszaporodnak. Ez azért történik, mert a vízzel, vagy a törléssel, csak az éppen kifejlett, elérhető egyedektől szabadulunk meg. A tojások és a megbújt egyedek megmenekülnek. Akinek van rá ideje, és akár két három naponta képes végig csinálni ezt a procedúrát, szépen,lassan megszabadulhat a kártevőktől. A permetszerek használata természetesen jócskán megkönnyíti dolgunkat.

Hartai Dorottya, kertészmérnök

GYORS, PONTOS SZAKMAI TIPPEK?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről:

aktuális kártevők, és védekezés ellenük.

Biokertápolási tippek, webáruház akciók...

Email*
Név*

Sikeresen feliratkozott!

Share This